[Nem régen készültem el az első fejezet első felének fordításával, úgyhogy most közzé is teszem, mivel holnap és holnapután dolgozom. Remélem szeretni fogjátok! Julia, az írója ezt a zenét ajánlja nektek hozzá. A fejezet végén megtaláljátok az olasz mondatok fordítását, és írtam egy kis ismertetőt a srácokról is, akik szerepelnek benne. Hamarosan két főhősünk útjai összefonódnak, ennyit elártulhatok.]
Első fejezet
Első rész: Milánó, amíg...?
April szemszöge
Egy hétfő délután érkeztem meg Milánóba. Mintha a tény, hogy álmaim városába megyek nem lett volna elég, Mrs Vinner közölte velem, hogy a felügyelőm nem más lesz, mint Adriano Galliani.
Hogy kicsoda ő? Ő MAGA az AC MILAN. Silvio Berluscon, a Milan tulajdonosának jobb keze, ő az aki felügyeli az eladásokat és a bevételeket. Nem nagy dolog...
AZZAL A CSAPATTAL FOGOKDOLGOZNI, AMIT EZER ÉVE IMÁDOK!
Hát, itt vagyok Európában. Itt vagyok, mert Mrs Vinner bejuttatott egy programba, ahol egyszerű diákok munkát kaphatnak fontos cégeknél. A mentorok választanak minket az életrajzunk alapján. És ő engem választott! Még mindig alig tudom elhinni. Ha pedig jól teljesítek, még ösztöndíjat is nyerhetek, és bárhol befejezhetem a tanulmányaimat Európában. Annyira nagyon akarom ezt!
Mindig is volt bennem egy kevés szenvedély az egész sportmarketinggel kapcsolatban. Tudjátok, sport márkák, a klubok cuccainak értékesítése, a játékosokról kialakult kép befolyásolása, eladás és a többi. Nem valami sok embert érdekel ez a része a dolognak. Elég sok kurzuson részt vettem az egyetemen ezzel kapcsolatban – és mindenhol máshol is, ahol lehetőségem volt rá – most pedig nagyon is hasznosnak bizonyult, hiszen legalább úgy jöttem ide, hogy nem éreztem magam totálisan elveszettnek.
Mr Galliani elmagyarázta, hogy az AC Milan családdal fogok dolgozni, az Adidasszal együttműködve. Szóval találkoznom kellett azokkal a srácokkal, akiket bálványozok, és – még akkor is, ha jelenleg ezt képtelen vagyok igazán feldolgozni – nagyon gyorsan barátokká váltunk.
Az volt a dolgom, hogy intézzek mindent, ami a marketinghez, az eladásokhoz, a sajtóhoz, és úgy általában a játékosokról és a klubról kialakult képhez tartozik.
– April, miooo! – Stephan ordítva lépett be a Milanello ebédlőjébe.
– Pharao, lesz akár egyetlen olyan alkalom is az életben, amikor nem üvöltéssel jelzed majd, hogy éhes vagy? – kérdeztem.
– Csak akkor kiabálok, ha meglátlak, mert tudom, hogy imádod hallani a hangom – válaszolta egy gúnyos mosoly kíséretében, és úgy megszorongatott, mintha csak valami rongybaba lennék.
– Vai viaaaa, Stephan! – morogtam, miközben próbáltam elrejteni a mosolyom.
Ő is éppen úgy a barátom lett, mint az összes többi srác a csapatból, a különbség csupán annyi, hogy ő volt a legfontosabb. Mellette persze ott volt még Alex Pato, Kevin Prince és Bojan is.
– Szóval, April, mi a terv mára? – kérdezte Bojan, miközben megragadott egy tányért, hogy arra tegye az ebédjét.
– Hát srácok, ma válaszolnotok kellene néhány kérdésemre, mert óriási ötletem van a következő kampányhoz...
– Kérlek folytasd – nézett rám Ambro. Mintha legalábbis egy gyilkosságot terveznénk. Felnevettem.
– Szeretném, ha egyetlen szóval leírnátok, mit szerettek legjobban a klubban.
– Hű... és mégis miért kampányolunk? – kérdezte Alex.
– Hogy felhívjuk a piros-fekete tömegek figyelmét a Derbire – feleltem büszkén.
– Akkor mindenképp gyakorolni fogom a szövegem tükör előtt, és megnézem, hogy melyik a jobb profilom!
– Stephan beszólásán persze mindenki nevetett.
– Ezt már szeretem – bólintottam. – Ki van velünk?
– MI! – Mindenki kiabált, még a tányérokat meg a kanalakat is megzörgették.
Nem ez volt az első projekt, amit a srácokkal csináltunk. Mr Gallianinak nagyon tetszettek az előzőek, ezért adott szabad kezet abban, hogyan alakítom a fontos meccsek reklámját.
Két hónap telt el, mióta idejöttem. Van egy kis lakásom a Milanello közelében, sőt, még egy kis szobám is itt, a Milanellóban, ha esetleg bent kell maradnom éjszakára felvenni valamit, vagy a fényképekkel babrálni.
Néha a srácok is itt maradnak velem: nappaliban szoktunk filmet nézni és hasonlók, mikor összetartásuk van. Én is a csapat része voltam. Olyannyira, hogy néha még a véleményemet is megosztottam velük a játékkal kapcsolatban.
Tudják, hogy szeretem őket, szeretem az egész csapatot, sok meccsüket megnéztem a padról a stábbal együtt. Olyanok voltunk, mint egy nagy család.
Egy délután aztán Mr Galliani az irodájába hívott.
– Galliani hív. Ay Aprileee che hai fatto ancora eh?! – kérdezte Pazzo.
– Semmit nem csináltam, esküszöm! – feleltem kissé ijedten.
– Hát persze! – Pazzo nemes egyszerűséggel kinevetett.
Bekopogtattam Mr Galliani ajtaján és miután megkaptam az engedélyt, beléptem.
– Látni akart?
– Igen, April. Kérlek, ülj le, és ne nézz rám úgy, mintha minimum ki akarnálak rúgni – kínált hellyel mosolyogva, és alig bírta elfojtani a nevetést.
– Jaj istenem, nagyon sajnálom, azt hiszem a srácok kicsit hülyére vettek...
– Valójában igazán jó híreim vannak számodra, April. Sőt, tulajdonképpen talán nem is hírek... Inkább egy nagyszerű ajánlat – kezdte.
– Egy ajánlat?
– Igen, és nem is akármilyen – folytatta lelkesen. – Az Adidas gyakorlatilag imádta a legutóbbi munkádat, amit a Derbi alkalmából csináltál, az egész kampányt, ahogy bevontad a játékosokat, a találékonyságodat, a kidolgozást, egyszóval mindent.
– Tényleg?
– Komolyan. Mostanában terveztek új márkaboltot nyitni, és hát... szeretnék, ha te csinálnád. A munkaszervezéstől a marketingig. Az egészet.
– MI? – Nem sok választott el attól, hogy sikítani kezdjek. – Komolyan beszél? – kérdeztem, és úgy éreztem menten elsírom magam.
De komolyan... Először az utazás, aztán jött a földi paradicsom, ahol azokkal a srácokkal élhetek, akiket bálványozok, ráadásul a mentorom is megbízik bennem, és most egy új projekt?
Valaki azonnal csípjen meg, mert úgy érzem, álmodom ezt az egészet.
– Igen. Téged akarnak ehhez a munkához, April– mondta.
– Madonna Mia... – sóhajtottam.
– Van azonban még valami – tette hozzá aggódva. – Az új boltot Madridban nyitják majd meg.
Az ezt követő csend betöltötte az egész irodát.
Mesut szemszöge
Az elmúlt két hónap csodálatos volt. Mérkőzéseket nyertünk, sorra vettük a Bajnokok Ligája meccseit, a Spanyol Bajnokságban az első helyen álltunk, minden erőfeszítésünknek megvolt a maga nagyszerű jutalma. Én pedig még csak el sem fáradtam.
Magammal is megbékéltem. Csak a focira koncentráltam, mert ez úgy fel tudott tölteni, ahogy semmi más nem. Így jobban biztonságban éreztem magam. Érettebbnek. Annyiszor beszéltem a családommal, amennyiszer csak tudtam, és ők mindig felvidítottak. Nagyszerű barátaim vannak itt, akikkel meg tudok osztani mindent. Sami, ahogy eddig is mindig, olyan volt nekem, mint egy testvér. Sergióval is együtt szoktunk lógni, aztán átjönnek, hogy fifázzunk vagy csak megvacsorázzunk és jókat beszélgessünk a lehető legváltozatosabb dolgokról.
– Sami, mi van Lenával? – kérdezte Sergio.
– Szerdán érkezik – felelte Sami olyan mosollyal a fején, amit csak azok az ember tudnak produkálni, akik a barátnőjükről beszélnek.
– És már megint olvadozik... – morogtam.
– Hé! Egy nap majd, mikor a legkevésbé sem gondolnád, te is ilyen leszel! – fenyegetett meg Sami játékosan.
– Ja, persze – ironizáltam.
Minden egyes alkalommal, amikor ez a téma előkerült, az irónia mögé bújtam. Nem nagyon érdekelnek az ilyesfajta kapcsolatok jelenleg. Úgy értem... nem azért nem, mintha mindenféle lányokkal akarnék együtt lenni anélkül, hogy elkötelezném magam, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak nem akarom, hogy bármi közöm legyen a romantikához meg a szerelemhez. Még jó ideig.
Miért?
Mondjuk ki, ez soha nem volt egyszerű dolog. Nekem is megvannak a magam félelmei, ahogy mindenki másnak, különösen azután, ha összetörik a szívem.
Tudom, soha ne mondd, hogy soha. De biztos vagyok benne, hogy valami egészen hihetetlen dolognak kellene történnie ahhoz, hogy megváltoztassam a véleményemet.
[April, miooo! – Szabad fordításban nagyjából annyit tesz: Én Aprilom! Nem mennék most inkább bele az olasz nyelvtanba, de ha nagyon szeretnétek, a húgom ad nektek különórát, ő ugyanis olasz iskolába jár :'D
Pharao – Stephan El Shaarawy, a Milan gólvágójának beceneve, amit amiatt kapott, mert édesapja egyiptomi származású. Ő egyébként az olasz válogatottat erősíti, és még csak HÚSZ éves.
Vai viaaaa, Stephan! – Körülbelül azt jelenti, hogy Stephan, hagyjál már! Szintén olasz.
Ay Aprileee che hai fatto ancora eh?! – Ej, April, mit csináltál már megint, hm?
Madonna Mia... – Mi ezt úgy szoktuk mondani, hogy Szűz Máriám/Szűz anyám.
Derbi – itt: AC Milan vs. Inter
Most pedig következzen egy rövid ismertető az emlegetett olasz focistákról, mert gondolom ti sem nagyon vagytok képben az AC Milan keretével :) Sesét, Samit, Mest ugye nem kell bemutatnom? ;D
Bojan Krkić: spanyol labdarúgó (jó spanyol neve van...), született 1990. augusztus 28-án. Barcelona nevelés a srác, és egyébként a katalán labdarúgó válogatott tagja. Posztja: csatár. Mezszáma: 22. 2007-2011 között a gránátvörös-kékek sorait erősítette, 2011-ben az AS Romához igazolt, 2012-ben pedig az AC Milanhoz. A fiatalember egyébként katalán rekorder, a Barca fiókcsapataiban 961 gólt szerzett. 
Kevin-Prince Boateng: Igen, igen, ez a srác ANNAK a Boatengnek a testvére :) 1987. március 6-án született Nyugat-Berlinben, volt a német U21-es válogatott tagja, jelenleg Ghánát erősíti. Posztja: középpályás. Mezszáma: 27. Amennyire én tudom (és én aztán nem tudok ezekről a srácokról sokat) elég zűrös a magánélete.
Alexandre Pato: teljes neve Alexandre Rodrigues da Silva, 1989. szeptember 2-án született Brazíliában, és egyik személyes kedvencem. Posztja: csatár. Mezszáma: 7. 2007-ben igazolt az AC Milanhoz. A Pato egyébként azt jelenti, hogy kacsa, ezt a becenevet azt hiszem szülővárosa után kapta. Aki olvassa a blogomat, írtam róla egyszer, mikor az általam kedvelt brazil focistákról értekeztem :D Imádom ezt az embert.]
Szija!
VálaszTörlésIgazából ehhez még mindig nem tudom mit is írjak. Tetszik a történet alapja. És az, hogy egy olyan csapatról olvashatok akit nem ismerek. A végén amit írtál a játékosokról azért pedig külön köszönet.
Na meg az olaszért. :)
Nagyon várom már, hogy a két főhős találkozzon. :)
Mesutból sosem elég.
April pedig szimpatikus leányzó.
Kíváncsian várom Mesut nagy ellenkezését a szerelem ellen. :D
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik, komolyan, mert borzasztóan szenvedek, hogy ne legyen magyartalan, meg ne legyek teljesen én, csak egy kicsit, de közben meg... ah... remélem, érted, mit szeretné mondani :)
A következőben már fognak, ígérem.
Mesutból sosem elég :D
Köszönöm <3